Én,mint NŐ

Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min nevetek. Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok, szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is, ha nem az. Sokkal többet sírok, mint gondolnád. Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem. A letört köröm fájdalmas. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő. Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám. És egy ölelés mindig segít.

Lidércke

Lidércke....

Ha azt kérded ki vagyok,azt mondom:
Én vagyok a fény az éjszakában,Én vagyok a titok.
Én vagyok,ki elcsallak,úttalan utakon vezetlek,
majd eltűnök,s lépteim nyomát köd takarja.
Csak egy kis lángocska,mely titokzatossága folytán csábító,de megfoghatatlan.
Apró fényem tova libben,elnyel tó vize,mocsár gőze,erdő mélye.
Én vagyok a csend, a megértés,az ígéret.
Én vagyok a csábítás,a simogatás,a csók.
A szenvedély,melynek tüze égeti tested
Neked Én vagyok a minden.
Elcsallak,szívem mélyébe zárlak örökre.
Mert Neked Én vagyok a fény,Én vagyok az élet.
Nélkülem már csak árnyéka lehetsz önmagadnak.
Megigéztelek,mert így akartam.
S míg élsz,bolyongsz úttalan utakon,keresel,kutatsz,
S nem érzed,hogy benned,Veled élek.


"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén,másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll. "