2011. október 22., szombat
Én,mint NŐ
Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min nevetek. Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok, szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is, ha nem az. Sokkal többet sírok, mint gondolnád. Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem. A letört köröm fájdalmas. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő. Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám. És egy ölelés mindig segít.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése