Lidércke....
Ha azt kérded ki vagyok,azt mondom:
Én vagyok a fény az éjszakában,Én vagyok a titok.
Én vagyok,ki elcsallak,úttalan utakon vezetlek,
majd eltűnök,s lépteim nyomát köd takarja.
Csak egy kis lángocska,mely titokzatossága folytán csábító,de megfoghatatlan.
Apró fényem tova libben,elnyel tó vize,mocsár gőze,erdő mélye.
Én vagyok a csend, a megértés,az ígéret.
Én vagyok a csábítás,a simogatás,a csók.
A szenvedély,melynek tüze égeti tested
Neked Én vagyok a minden.
Elcsallak,szívem mélyébe zárlak örökre.
Mert Neked Én vagyok a fény,Én vagyok az élet.
Nélkülem már csak árnyéka lehetsz önmagadnak.
Megigéztelek,mert így akartam.
S míg élsz,bolyongsz úttalan utakon,keresel,kutatsz,
S nem érzed,hogy benned,Veled élek.
"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén,másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll. "
Múló,tovaröppenő pillanataim,hangulataim irománya ez. Itt a kedvenc évszakom,az ősz. A köd, a csendesen szemerkélő eső susogása,az őszi avar fanyar illata,a csend,a félhomályba burkolt táj,mely tétován készülődik a télre.
VálaszTörlés